A „Mens sana in corpore sano” egy latin kifejezés, ami azt jelenti, hogy „egészséges testben egészséges lélek”. Ezt a koncepciót gyakran hangsúlyozták a reneszánsz művészetben és filozófiában, tükrözve a kor humanista eszméit.

A lelki és testi jólét egyensúlyának gondolata központi szerepet játszott a reneszánsz humanizmusban. A művészek és az értelmiségiek hittek abban, hogy az elme és a test művelése fontos a harmonikus és kiegyensúlyozott élet eléréséhez. Az emberi létnek ez a holisztikus megközelítése a művészet, az irodalom és az oktatás különböző formáiban tükröződött.

A reneszánsz műalkotásai gyakran idealizált emberi alakokat ábrázoltak, amelyek megtestesítették a fizikai erő, a szépség és a szellemi képesség egyensúlyát.

"Mens sana in corpore sano" fogalma beépült a reneszánsz gondolkodásba, és hatása nyilvánvaló a korszak művészetében, tükrözve azt a hitet, hogy az emberi élet szellemi és fizikai aspektusait egyaránt ápolni kell a kiteljesedés és a tudatos létezés érdekében.