Ez a festmény egy különleges és összetett mű, amely több rétegben hordoz jelentéseket és vizuális referenciákat. A konceptualista és realista portréábrázolás, amely a festmény stílusát meghatározza, arra utal, hogy a művész nem csupán a valóságot kívánta ábrázolni, hanem egy mélyebb, gondolati síkot is feltárni a néző számára.

A covid időszak alatt szerzett tapasztalatok és tanulmányok, különösen Salvador Dalí munkásságának hatása, egyértelműen nyomon követhetők a képen. Dalí híres volt szürreális, gyakran zavarba ejtő ábrázolásairól, amelyekben a valóságot és az álmot ötvözte. A festményen megjelenő montázs technika, amely Dalí festményrészleteit is felhasználja, egyértelműen a művész előtt tiszteleg, ugyanakkor új kontextusba helyezi ezeket az ikonikus képeket.

A koponya motívum, amely első pillantásra talán egyszerűen morbidnak tűnhet, közelebbi vizsgálatkor egészen más jelentést nyer. A női testekből felépített koponya rejtett játékosságot sugall, és egyértelműen utal a vanitas hagyományra, amely az élet múlandóságát hangsúlyozza. Ugyanakkor a testek jelenléte egyfajta életigenlést, vitalitást is közvetít, amely szemben áll a halál szimbólumával.

Ez a rejtett játékosság, amely a festményen megjelenik, a sorozat többi darabjára is jellemző lehet, és arra utal, hogy a művész szándékosan többrétegű alkotásokat hozott létre, amelyek újra és újra felfedezhetők a néző által. A kép tehát nem csak egy egyszerű portré, hanem egy bonyolult, szimbólumokkal és rejtett jelentésekkel teli mű, amely újraértelmezi a realista ábrázolást a konceptuális művészet eszköztárával.